Karate do (életút)

A Karate-do egy olyan életút, amelyben az adott testi-szellemi fejlődést mindig a tegnapi önmagunkhoz mérve kell értékelni. A karate gyakorlásakor nincs szükség különösebb szelekcióra, hisz' bárki folytathatja korra és nemre való tekintet nélkül. A gyakorlás nem igényel különleges képességeket, de a rendszeres és fokozatos edzések kialakítják a testben és a lélekben mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket egy egész életen át megőrizve, haladhatunk a személyes fejlődés útján. Valójában, pont a gyenge embernek van legnagyobb szüksége a fizikai- és pszichikai megerősödésre. Ennek egyik leghatékonyabb eszköze éppen a karate lehet. Erre a legfényesebb bizonyíték, maga az alapító mester, O-sensei Funakoshi Gichin életútja, aki gyenge, beteges gyermekként kezdte, és jutott el a tökéletes testi- és szellemi önkontroll magas szintjére. Egy út, amelyen bárki, kellő akarattal, bátor önbizalommal megvalósíthatja önmagát, felvértezve nemes jellemtulajdonságokkal, amelyek segítségével létrehozhatja a békét és harmóniát, önmagában és környezetében. A Karate-do más mércével mér, mint a hagyományos értelemben vett sportok; itt nincsenek tegnapi dicsőségek, nem fontos a "kihez képest". A buddhista gondolatkör kimondja; csak a pillanat létezik számunkra. Csak "itt és most" adatik meg a lehetőség arra, hogy jól "csináljunk valamit", bármit teszünk, vagy mondunk. A jövő pedig csak egy vágy, egy elképzelés, amit el szeretnénk érni, de nem biztos, hogy lesz alkalmunk kijavítani, illetve bepótolni mindazt a lehetőséget, amit az adott pillanatban elszalasztottunk. Ezt a szellemi attitűdöt szemlélteti a karatéban használatos két fogalom. Az egyik; az IPPON (egy esély), amely utal az egyetlen, megismételhetetlen lehetőség fontosságára, míg a másik; a ZANSHIN (tökéletes befejezés), vagyis készen van a pillanat, és már nem kell gyötrődni a jövőt illetően. Azt jelenti, hogy egészen ott vagyok, és megteszek minden tőlem telhetőt, az adott ügy sikerének érdekében. A Karate-do egy kívülről befelé ható, szellemi erőre épülő folyamat eszköze, amelynek segítségével, az arra méltó egyén, kifejlesztve önmagában a testi-és lelki tartást, a gyengék támasza lehet. A Karate-do nem csak állhatatos és alázatos Tanulóvá nevel, hanem megadja a lehetőséget arra, hogy valaki önzetlen és hűséges Tanítóvá válhasson. Karate sokoldalú összetettsége (testnevelési eszköz, mozgásművészet, önvédelmi képzés, versenysport, gondolkodásmódbeli közösség, személyiségfejlesztő eszköz, életfilozófia) lehetőséget ad arra, hogy bárki, - nemre és korra való tekintet nélkül - megtalálhassa a lelkületének éppen legmegfelelőbb aspektust. Elképzelhető, hogy későbbiekben, a rendszeres gyakorlás és "együttrezdülés" hatására átformálódik, ill. kikristályosodik az a belső motiváció, ami elindította őt ezen a komoly lemondásokkal járó, ám maradandó értékeket hordozó Úton. A Karate szellemi háttere és tudás-centrikus hierarchiája, valamint jól felépített technikai oktatási rendszere, egyenletes és harmonikus testi-szellemi fejlődést biztosít az állhatatos, szorgalmas és türelmes tanulónak. A fejlődés menetének megfelelő visszaigazolást az adott övfokozati rendszer által meghatározott vizsgakövetelmény sikeres teljesítése, valamint a SORS által "előírt" életünk próbatételei biztosítják, amik hűen megmutatják; Kik vagyunk? Meddig jutottunk? Valójában azok vagyunk-e, akik lenni szeretnénk? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására szükség van megfelelő önismeretre és egy egészséges önértékelésre. Találkozás a Karatéval, valójában egyfajta találkozás önmagunkkal. Ahhoz, hogy képesek legyünk legyőzni saját gyengeségeinket, (figyelmetlenség, fegyelmezetlenség, önbizalomhiány, türelmetlenség, önteltség, irigység, tiszteletlenség, bizalmatlanság, rosszindulat, lustaság, stb.) elsősorban komoly önbecsülésre van szükségünk, másodsorban céltudatos akarásra. Az akaraterő az egyetlen és legmegfelelőbb eszköz, hogy elérhessük a lelki harmóniát és egzisztenciális életminőségünket. Tiszteletreméltó Tanítóm hitvallása; "Ha az akarat megvan, a lehetőség mindig megjön magától!". Az Ő életvitele szemléletesen bizonyítja e tény életszerű valódiságát. A belső lelkierő fontos lehet, nem csak az edzések terhelésének leküzdésében, hanem a mindennapi élet, a tanulás, a munkavégzés során fellépő nehézségek legyőzésében is. A testünk intelligens "jólneveltsége" lehetővé teszi számunkra, hogy hosszantartó egészséges életet élhessünk, aminek köszönhetően alkalmunk nyílik a személyiségünk formálására, céljaink megvalósítására, valamint környezetünk jóvátételére és embertársaink segítésére. A Karate, mint tradicionális értelemben vett Harcművészet, személyiségformáló erejénél fogva, - melyet a szellemi-filozófiai tanítások, erkölcsi útmutatók, valamint kitartást-, szorgalmat-, fegyelmet igénylő testgyakorlatok biztosítanak, - tökéletesen alkalmas a megfelelő önismeret és önértékelés kialakítására. A tudáscentrikus hierarchiára épült minősítőrendszer, ami a Karate-társadalom harmonikus működését hivatott biztosítani, fokozatokat különböztet meg annak függvényében, hogy a gyakorló milyen szintű technikai ismeretet sajátított el, illetve milyen szintű a harcművészetben való szellemi elmélyültsége. Ezt az osztályozást egy sajátos övfokozati jelöléssel teszi láthatóvá és közérthetővé, ami a hierarchián belüli praktikus tájékozódást szolgálja, ill. megfelelő színtű motivációt biztosít az úton haladó tanítvány számára. A tradicionális iskolák a fokozatos fejlődés-és elmélyülés érzékeltetése céljából a különböző és egymást követő övjelöléseket fokozatosan sötétülő színskálával teszi nyilvánvalóvá (fehér,- citrom,- narancs,- zöld,- kék,- barna,- fekete). A színek váltakozása egy konkrét motiváló eszközként szerepel, biztosítva a türelmetlen természetű kezdő karatéka számára a kézzelfogható, gyorsan elérhető, közeli cél lehetőségét.A kék öv kétszeri,- illetve a barna öv háromszori ismétlődése már a türelem fokozatos erősítését szolgálja, ami majd szükségeltetik, az egyre kifinomultabb és egyre kevésbé látványos fejlődési fokozatok állhatatos megéléséhez, amikor már nem kívülről jönnek az elismerő visszajelzések. A megszerzett fekete öveknél már nem szerepel megkülönböztető jelzés, ami mutatná az adott fokozatot, így ott inkább a meglévő technikai tudásszint megnyilvánulása, valamint az erkölcsi példamutatás válik mérvadóvá. A fokozati rendszer színjelölése ezen kívül filozófiai tartalmat is takar; (fehér - érintetlen üresség; citrom - felkelő nap, a kezdet; narancs - lenyugvó nap, az előrehaladás; zöld - erdő-mező, a természet élénk lüktetése; kék - tenger mélysége, víz folyása; barna - a föld szilárdsága és állandósága). A fekete szín képletesen hordozza az összes szín kevert együttesét, jelképezi a tanuló által végigjárt utat, az elvégzett iskolát. A DAN azt jelenti; a tanuló már eljutott a "felnőtté válás" felelősségteljes lépcsőjéhez, ahol már elérte a türelemnek és elkötelezettségnek azt a fokát, amikor már nem a látszó külső, és nem a bizonyítás kényszere vezérli a folyamatos előrehaladásban, ahol már nem követhet el olyan hibákat, mint "felelőtlen gyermek" korában. A kezdő karatékák övszíneikre hagyatkozva keresik megfelelő helyüket az Úton, amit mindenkor, csak az összehasonlítás és megkülönböztetés eszközével tudnak megtalálni. A fekete öv tulajdonosa egyre inkább önmagában keresi az Utat, felhasználva önnön gyengeségének múltbéli tapasztalatát, valamint a követendő ideák bíztató erejét. A mindennapi edzések hatására kialakul a szorgalom és akarat egysége, mindamellett a gyakorlásban megmarad a folytonos javítás megnyugtató lehetősége, ám az elsajátított technikai ismeret magában még nem elegendő a tudás "életszerű alkalmazásához". Ehhez ugyanis szükség van olyan lelki behatásokra, amelyek kellőképpen próbára teszik a gyakorló pszichikai állóképességét, a fellépő stresszhatások leküzdésében. Az edzésen a pszichikai "feszítettség" érzése, valamint a valós élethelyzetek pillanataiban rejlő "megismételhetetlenség" lélektani hatásai nem tudnak érvényesülni. Ezek a megfelelően "éles" helyzetek nehezen alakíthatók ki az edzések folyamán, mivel itt az együtt gyakorlók, egymást ismerve, nem törnek a másiknak az életére, illetve nincs is különösebb "vesztenivalójuk". A kialakított versenyhelyzetek és versenyek már rendelkeznek a pszichés megmérettetés lehetőségével, bár ott elsősorban az adott pillanatnyi forma és időzítés dönti el a végeredményt. A megszerzett tudás objektív lemérésének egyik eszköze, a zseniálisan felépített övfokozati rendszer, amelyben az adott technikai szintnek megfelelő fokozatosság és sokoldalúság érvényesül. A vizsgának komoly tétje van, hiszen a megszerzett tudás elismertetésének lehetősége nem lehet "sikertelen", mivel ez nem csak a kellő technikai tudás megalapozottságát kérdőjelezi meg, hanem a vizsgázó szellemi felkészültségét is. Ez igen nagy kihívást jelent, és komoly pszichikai nyomást gyakorol a vizsgázóra, amit csak megfelelő nyugalommal, önbizalommal és kellő határozottsággal tud kezelni. A vizsgáztatást végző Tanító lehetősége, hogy felmérheti a tanítványok által elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazhatóságának minőségét. A tanító "sikerességét", illetve a tanítások helyességét elsősorban a tanítványok "élethű" megnyilvánulásai és a vizsgán bizonyított helytállásuk igazolja, ahol mindenki igyekszik legjobb tudásának megfelelően, hitelességre törekedve bemutatni a kitűzött feladatot. A vizsgáztató mindenkori felelőssége; az objektív megítélés, amely az adott életkor és technikai tudásszint sajátosságainak figyelembevétele mellett a vizsgaszabályzat előírásainak megfelelően történik. Az oktatásban érvényesülő didaktikai alapelv a fokozatosság, ami azt jelenti; a tanítvány csak annyi információt kapjon, amennyit biztonsággal feldolgozni képes. Ennek megfelelően szabályozott az övvizsga fokozatonkénti követelményszintje, elvárásai. A kezdő karatékától legfeljebb annyi várható el, hogy a legegyszerűbb alaptechnikák mozdulatait, aránylag kevés hibával be tudja mutatni (8.Kyu - citromsárga öv). Ezen a szinten elegendő az adott technika formai ismerete. A következő fokozatoknál már érzékelhető kell, legyen a technikai-és mentális jártasság növekedése, a használatos erők ismerete és alkalmazása az adott fokozatnak megfelelően (7.-6.-5.-4.kyu - narancssárga,- zöld,- kék öv). Itt már elvárható az aránylag pontos és koordinált technikai végrehajtás. A következő lépcső a tanulófokozatok felső szintje, ahol már alapvető elvárás az erők harmonikus megjelenítése, a technikák minőségi bemutatása, ami érzékelteti a kellő határozottságot, hatékonyságot és eredményességet, valamint mutatja a szellemi koncentráció és lelkierő magasabb fokát (3.-2.-1. Kyu - barna öv). Ekkor már nem változik az övek színjelölése, mivel itt már a külső-és belső tartalmak fogják mutatni a különböző lépcsőfokokat.Az övvizsgákat felfoghatjuk egy sajátos ösztönző eszközként is, amely megmutatja és biztosítja a folyamatos haladás lehetőségét és a Karate-Do fejlődését. A megszerzett övfokozat egy-egy lépcső a felfelé vezető úton, amely a mélyebb megértéséhez vezet. Viszont a szigorúan vett vizsgaanyag helyes végrehajtása nem több, mint egy lecke megoldása, amivel ellenőrizni tudjuk; tanulmányainkkal jó irányba haladunk-e.