Karate története

A karate ősének tekinthető küzdőmód, valószínűleg Indiában alakult ki. A különböző harci iskolák, a buddhista szerzetesek életrendjének részét képezték. A Zen-buddhizmussal egyidőben terjedt át Kínába egy egészségmegőrző gyakorlatsor, amely speciális gimnasztikai elemeket, légzéstechnikákat, gyógyító eljárásokat, meditációs gyakorlatokat tartalmazott. Ebből a rendszerből váltak ki és indultak önálló fejlődésnek a Kung-Fu és a Tai Chi Chuan harcművészetek. A következő állomás, Okinawa szigete volt, ahol 1392-ben engedélyezték a kínai bevándorlók letelepedését, és ezzel nem csak a kereskedelem indult virágzásnak, hanem a különböző küzdőrendszerek is. Ezalatt az időszak alatt kiterjedt kereskedelmet folytatott Kínával, valamint Japánnal. Egy évszázad elteltével Syo Hasshi király, a kard erejével egyesítette a Ryukyu fő szigeteket, és politikájának köszönhetően virágzó buddhista kultúrában és békében éltek az emberek. Így 1609-ben a japán Satsuma klán seregei könnyedén leigázták a Ryukyu szigeteit. Okinawa hercegét túszként elhurcolták, Naha-ba (Okinawa fővárosa) pedig rendfenntartó erőket helyeztek, a belső rend ellenőrzésére. A katonai osztályt száműzték, és az összes fegyvert elkobozták. Ezért az emberek megtanulták a mezőgazdaságban használatos eszközökből átalakított "fegyverek" használatát. Így az okinawai fegyveres harci technikákban, amelyeket a mai napig az utókorra hagyományoztak, a jo és a bo (kis-és nagy bot); a cséphadaróból kialakított nunchaku (kettő, ill. három részes láncos bot); a kasza markolatából formált tonfa (alkarvédő-és ütőeszköz); valamint a halászok által használt szigonyból lett sai (vívóvilla) található meg. Rendeletben az őslakosságnak megtiltottak mindennemű fegyver használatát, ill. birtoklását. Ennek hatására a falvakban titkos csoportok alakultak, és gyakorolni kezdték a kínaiaktól tanult különböző pusztakezes harci technikákat, amelyeket hatékonyan alkalmazni is tudtak a fosztogató, gazdátlan szamurájokkal szemben. A japán és kínai harcművészetek befolyásolták az okinawai harcművészeteket, így ezeknek a technikáknak a felhasználásával egy kiforrott pusztakezes küzdőművészet alakult "Tode" (Tang-kéz) néven, amely a 250 éves megszállás alatt hallatlan fejlődést ért el. Hosszú ideig Okinawán a Karatét csak "Te"-nek (Kéz) nevezték. Feljegyezték, hogy 1905 augusztusában egy okinawai Karate oktató, bizonyos Nagashige Hanagasuku, a japán jellegű Karate-t (Üres Kéz) használta Tang helyett. Ebben az időben az évszázadokon át csiszolt-és finomított egységes stílus, különböző irányzatokra bomlott: Naha-ryu, Shuri-ryu, Tomari-ryu. Funakoshi Gichin okinawai tanító, aki a kor legendás hírű mestereitől (Matsumura, Azato és Itosu) magas szinten elsajátította az alapvető küzdőirányzatokat, és több éves elemző-rendszerező munkával megtisztította, majd egységes egésszé formálta az ősi harcművészetet. 1915-ben, amikor Japánban megtartotta első nagyszabású bemutatóját, már 46 éves volt. A siker hatására felkérték, tartson tanfolyamot, Tokyo város nagyobb egyetemein, ezért végleg Japánba költözött, és ezzel az általa rendszerezett harcművészetet központi támogatással egyre szélesebb körben kezdte oktatni. 1930-ban, az okinawai mesterek jóváhagyása mellett az addigi TODE KARATE JUTSU nevet KARATE-DO-ra változtatta, így adva új értelmezést a kifejezésnek.. A japán "Kara Te" szóképek jelentése: Üres Kéz, míg a "Do" jelentése: Út. A szóösszetétel Bu Do (a Harc Útja) lényegét jelképezi, ami az ellenséggel szembeni fegyvertelen önvédelmet jelenti. A szóösszetétel leegyszerűsítve egy fegyvertelenül, kézzel és lábbal vívott küzdelmi rendszerre, módszerre utal, ahol az ellenfelek különböző ütésekkel és rúgásokkal próbálják egymást legyőzni, illetve harcképtelenné tenni, valamint igyekeznek egyidejűleg a támadásokat kivédeni, elkerülni. Karate-Do Mélyebb filozófiai megközelítés, Zen-buddhista értelmezést kölcsönöz, az adott szókapcsolatnak: "Üressé tenni magad". Mint ahogyan csak a tiszta tükör képes maradéktalanul visszatükrözni az előtte álló dolgokat, úgy kell megtisztítania a tanulónak tudatát és lelkét az önzés-és gonoszság- okozta káros jellemvonásoktól, hogy megfelelő szellemi tartással tudjon szembenézni az élet nehézségeivel. Azok, akik ezt a fajta fegyvertelen harcmodort gyakorolják, mindig ki kell üríteniük a tudatukat, megszabadítva az önző és romboló gondolatoktól, mint "egy hangot adó üres völgy". Van egy buddhista közmondás: "A forrna, üresség. Az üresség, forma" Ha valaki felfogja a világmindenség lényegét, rádöbben, hogy minden üres. Az üresség bizonyít minden igazságot. Az Út jelenti a módszert, a szemléletet, a filozófiát, vagyis az egész életformát, melyet az erkölcsi tanítások mélyen áthatnak. Így válik az egyszerű küzdőrendszer nemes értelemben vett Harcművészetté, ahol a harc, önmagunk gyengeségeinek legyőzését, a művészet pedig a testi-és szellemi tökéletesedésre való őszinte törekvésünket fejezi ki. A Karate rendszerezője, Sensei (Tanító) Funakoshi Gichin öt pontban foglalta össze az általa kiformált küzdőművészet szellemi lényegét: ez a lényeget kifejező öt szó: jellem, becsület, akarat, önuralom, tisztelet, melynek egyike sem vonatkozik testi tulajdonságokra. A karate gyakorlatai, az alapító Mester felfogása szerint, csupán eszközt jelentenek az egyenes és határozott jellemű, ellenfelét tisztelő, bátor, erős akaratú sportember személyiségének kialakításához, tökéletesítéséhez."A Karate célja nem a mások feletti győzelem, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése." A valódi Karate nevelő értékei rendkívül nagyok. A felelősségtudattól mélyen áthatott képzési módja, egy egészséges és helyes magatartásformát biztosít, amelynek elsajátítása különösen a mindennapi életben válik előnyére az egyénnek. Ebben a megközelítésben bátran nevezhetjük Életiskolának is. A kitűzött elérendő célokat a fizikai és szellemi koncentráció révén igyekszik megvalósítani. Így alakul ki a test - szellem - lélek egyenértékű hármasságának szétválaszthatatlan egysége, amely állandó egymásra hatásával biztosítja az emberi létforma harmonikus működésének elengedhetetlen feltételét. Do azt jelenti; haladni az úton megállás nélkül, leküzdve a hétköznapi nehézségeket, törekedve arra, hogy legjobb tudásunk szerint megtegyük mindent a minket körülvevő világ jobbításának érdekében. A Zen szimbóluma a bezárt kör, amely jelképezi a teljességet, a befejezett egészet, a harmóniát, az egységet. De a kör jelenti az állandó mozgásban lévő folytonosságot is. A kör jelenti azt a tökéletességre törekvő életformát, amely kimondja; nem elégedhetünk meg félmegoldásokkal sem azokban a dolgokban, amit kapunk, sem azokban a dolgokban, amit adunk. De a kör kifejezi azt is, hogy mindig azt kapjuk, amit adunk, s ezáltal azt, amit érdemelünk, mivel a kör is mindig visszatér önmagába. Természetesen a filozófiai megközelítésen túl még formai, tartalmi osztályozásra van szükség ahhoz, hogy jobban megérthessük a Karate-Do célját, értelmét, és megvalósításának módját. Egyszerűen és tömören úgy is megfogalmazhatnánk: "Nem csak sport, hanem gondolkodásmód, életforma, a testi-szellemi nevelés eszköze, végső esetben fegyver." Az ősi tapasztalatok által létrehozott mozgásforma, és a kialakításához elengedhetetlenül szükséges felkészítési módok, hathatós segítséget jelentenek a testi erő és egészség fejlesztésében. Ám a testi működések feletti uralkodást csak a szellem erejével lehet megvalósítani. Mint ahogy lelki nyugalmunk záloga a szellemi összpontosításon alapszik, úgy testünk harmóniája is egyfajta koncentráltságon keresztül valósítható meg. A tanulás folyamatában előáll az ősi tanítás; miszerint a belső fegyelmet csak a külső fegyelem útján alakíthatjuk ki. Ezt a külső fegyelmet elsősorban a test fegyelmezése révén érhetjük el. Mivel a Karate gyakorlása alapvetően nem igényel különleges fizikai képességeket, - hisz' önmagunk formálásában nincs szükség másokkal való kemény összeütközésre, sem bonyolult, akrobatikus mutatványok elsajátítására - ezért korra és nemre való tekintet nélkül, bárki számára alkalmas eszköz lehet az önfejlesztés sokrétű tárházában. Ennél fogva bátran kijelenthetjük, hogy a modern testnevelés követelmény-és értékrendszerében a Karate testnevelési értéke méltó helyet foglal el.